Egy kiállítás elé

Mikor Haszmann Réka festőművésznő kiállításának megnyitására felkért Dr. Ozsváth Gábor muzeológus, azonnal igent mondtam. Egyrészt, mert egy rangos kulturális esemény házigazdájának lenni Hódmezővásárhelyen megtiszteltetés. Másrészt az Erdély szerte, de nyugodtan állíthatom, hogy mára már Magyarország szerte is ismerősen csengő háromszéki Haszmann családnév birtokosának bemutatása, szintén megtiszteltetés.

Mindenekelőtt szeretném tudatosítani, honnan is jött közénk a művésznő, milyen benyomások érhették eddigi életében, és így a tárlatlátogató eldöntheti, hogy mindez hatással volt-e alkotásaira, azok témaválasztására, mondanivalójára és az általuk hordozott üzenetekre.

Szóval Réka onnan jön, „ahol zúg az a négy folyó” – Erdélyből. Közelebbről a Háromszéki-medencéből, amelyet a Keleti-Kárpátok, s a különleges ívelésű Kárpát-kanyar részei, az erős sodrású patakokkal szabdalt sziklaszorosok tesznek varázslatossá. A hegygerincek a Székelyföld legdélebbre nyúló medencéit keretezik, s ezek az Olt völgyét és legnagyobb mellékfolyóját, a Nemere-hegységben eredő Feketeügyet kísérik.

De közelítsünk tovább a művésznő jelenlegi és szülőotthona fele. A Háromszéki-havasok ölelésében, a 600 méter körüli tengerszint feletti magasságban elterülő völgysík: a Felső-Háromszék, melyet bő vízhálózattal szel át a szeszélyesen kanyargó Feketeügy.

Sylvester Lajos író, a Háromszék című napilap szerkesztője, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Felső-Háromszékről 2003-ban kiadott gyönyörű honismereti fotóalbumának előszavában így ír, az itt élő emberekről: „Dolgos, békességes, és ha kellett – már pedig kellett – harcos népek lakják ezt a földet. A történelem búvárlói kikutatták, hogy a legendás háromszéki 1848-49-es forradalom és szabadságharc fegyverforgatóinak zöme éppen a kézdivásárhelyi honvédneveldében tökéletesítette azt a harci tudományt, amelyhez a lelki vértezetet ki-ki a maga családi köréből hozta. Az itt öntött több mint hetven Gábor Áron-ágyú szabadságért szóló döreje ma is hallatszik a háromszéki harangok zúgásában, a népdalokban most is visszhangzik.”

Dr. Czirják Árpád kolozsvári kanonok ezen album ajánlásában írja ugyanitt: „E könnyel, vérrel öntözött földön írták őseink a magyar történelem dicsőséges lapjait. Háromszék nem alkuszik – mondták eleink – mert a haza nem eladó, ezüst pénzre nem váltható, mert a haza lelked része, határaid beléd véste… mert a haza kereszted is, betlehemi csillagod is… mert a haza te magad vagy.”

Erről a vidékről, a Kézdivásárhelytől délnyugatra található Alsócsernátonból hozta el Haszmann Réka alkotásait hozzánk, 650 kilométer távolságból. A művésznő szülőfalujáról az aktuális útikönyv a következőket írja: „Alsócsernáton szép udvarházairól, de különösen az egyik udvarházban működő Haszmann Pál Néprajzi Múzeumról nevezetes (nyitva tartása rugalmas, tulajdonosai a Haszmann testvérek a múzeum épületében laknak). A múzeum anyagát Haszmann Pál kezdte el gyűjteni mintegy 60 évvel ezelőtt, és mára – bátran állítható – Erdély egyik leggazdagabb és legszebb magyar népművészeti gyűjteménye lett… Emellett néhány berendezett háromszéki falusi ház és egy nagyszámú mezőgazdasági gépből és egyéb használati tárgyakból álló szabadtéri kiállítás, valamint egy különleges kályhamúzeum is látható. A Haszmann Pál Alapítvány a múzeum mellett egy népfőiskolát is működtet, ahol a fiatalok a háromszéki népművészet motívumainak és technikáinak alkalmazásával, bútorfestéssel, fafaragással, kőfaragással, nemezeléssel foglalkoznak, és népdalokat tanulnak.”

A múzeumnak helyet biztosító Damokos-kúria és a hozzá tartozó több mint kéthektáros területű szabadtéri skanzen, otthont ad a múzeumalapító fiainak és családtagjainak is. Az egyre gyarapodó múzeumi gyűjtemény és tevékenység jelenlegi vezetője Haszmann Pál. Ikertestvére, Haszmann József a népfőiskolát vezeti. Haszmann Lajos testvérük a gazdasági háttér biztosítója a kiterjedt család tagjaival együtt. A múzeumalapító Haszmann Pál pedagógus unokáinak egyike Réka, aki kiskorától tanulhatta az ősi örökség motívumait, melyeket templomfalra, székre, szekrényre, használati tárgyakra rajzoltak elei. A népfőiskola nyári alkotótáboraiban leshette el a művészi alkotás fortélyait. Minderről édesapja, Haszmann József így vall egy vele készült riportban, melyet Bartos Lóránt jegyzett le: „Testvéreim gyerekeinek, illetve az enyéimnek is népművészethez, képzőművészethez, muzeográfiához kapcsolódik az érdeklődési köre… A család tagjai is mind a képzőművészet terén próbálnak érvényesülni, véleményem szerint sikeresen. Kézügyességük kiváló és emellett ők is abban a miliőben nőttek fel, mint mi, egész nap ezt láthatták. A környezet, amiben az ember fölnevelkedik, az egész életét meghatározza.”

Sántha I. Géza művészettörténész Rékáról így ír: „Kevés fiatalnak adatik meg az a mélyreható, élményformáló erő, hogy egy múzeumban nőjön fel és ott régi korok szellemében rajzolgasson, mintákat eltanuljon. Haszmann Réka ezen kevesek közé tartozik, a legendákkal átszőtt tulipán motívumokat a bölcsőtől magáénak tudhatja. Színes vagy fekete-fehér kompozícióiban a kiemelt virágdekorációk egybefogják a külső és belső egyéniséget, a hideg és meleg színeket, a lehangoló és boldogító élményeket, és ez az, ami munkáit emberközelivé, a múlt és a jelen tisztelőivé teszi.”

Jól ismerve a gyönyörű háromszéki vidéket és valamelyest az értékes Haszmann családot is, biztos vagyok abban, hogy Réka művészetére is hatással van a felsőcsernátoni neves református lelkész és irodalmár, Bod Péter intelme, melyet a háromszékiek „ércből-kőből és a szellem ennél maradandóbb alkotásaiba öntött számos emlékművükre, faragott kopjáikra és kapuikra vésik, kazettás templom mennyezetükre festik, múzeumokban őrzik: Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni nagy vétek.” Ismét Sylvester Lajos közírót idéztem.

„Curriculum Vitae” (A művésznő önéletrajza)

Haszmann Júlia Réka

Született: 1978. június 3-án, Kézdivásárhelyen

Lakik: Csernáton, Kovászna megye

Iskolái:

1994-1998 Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy

1999-2003 Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem, Művészetpedagógia szak, Kolozsvár

Alkotótáborok:

2004 augusztus Budapest

2005 március Nagykanizsa

Közös tárlatok:

1996-2006 között Csernáton, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Magyarlapád, Kovászna, Budapest, Nagykanizsa.

Egyéni tárlatok:

2004 szeptember Kézdivásárhely Vigadó

2005 január Kovászna Képtár

2005 június Csernáton

2007 április Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Öntödei Múzeum – Budapest

2007 szeptember Mezőkövesd, Hódmezővásárhely

A háromszéki harangok zúgásáról, melyben Gábor Áron ágyúinak dörgése is hallik, már volt szó. Befejezésül, mielőtt még az érdeklődő vásárhelyieknek átengedem Haszmann Réka alkotásainak műélvezetét, idekívánkoznak Reményik Sándor mély értelmű, máig ható sorai:

„Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,

Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.

Elmerült székely faluk harangja szól

Halkan, halkan a tengerfenéken.

Magyar hajósok, hallgatózzatok.

Ha jártok ott fenn förgeteges éjben:

Erdély harangoz, harangoz a mélyben.”

Én hiszem, hogy ha a kiállítás látogatói a művészi alkotásokat figyelve hallgatóznak, meghallják Erdély harangszavát a mélyben…

Kívánok a művésznőnek mindannyiunk örömére eredményes alkotó éveket, művészi és személyes életútján sikereket. Reméljük visszatérő kiállítója lesz városunknak.

Hódmezővásárhely, 2007. szeptember 10.

Dr. Berényi Károly

települési képviselő